A probiotikumok felfedezése

1899-ben Henry Tissler, a párizsi Pasteur Intézet kutatója felfedezte, hogy az anyatejjel táplált kisbabák szervezetében jelen van egy bizonyos Y alakú baktérium, amit bifidobaktériumnak nevezett el. A szó kettéosztottságot jelent. Megállapította, hogy ezek a baktériumok igen jó hatással vannak a csecsemők emésztőrendszerére, náluk kisebb eséllyel alakultak ki emésztőszervi megbetegedések és hasmenés.

Eli Metchnikoff, orosz tudós pedig tejsabbaktériumokat tanulmányozott. Ezekről a baktériumokról azt tudták, hogy lebontják a Clostridium nevű baktériumokat, amik mérgező vegyületeket, például ammóniát, fenolokat és más típusú mérgeket termelnek. A tejsavbaktériumokról azonban kiderült, hogy egyfajta védelmet biztosítanak, illetve képesek visszafordítani a bél mérgezését. Mitchnikoff megfigyelte, hogy a vidéki lakosok nagyon sokáig élnek, annak ellenére, hogy a környezetükben mélyszegénység uralkodik és kiderítette, hogy ennek oka az erjesztett tejtermékekben keresendő. Mitchnikoff gyanította, hogy az erjesztett tejtermékekben található tejsavbaktériumok okozzák az anti-aging hatást. Ezeket a baktériumokat Lactobacillus bulgariusnak nevezte. Ő volt az első kutató, aki kimondta, hogy a mikroorganizmusok fogyasztása jelentős egészségügyi előnyöket jelent az emberek számára. 1908-ban orvosi Nobel-díjat kapott.